Valódi hírek

Négy Letenye környéki egyesület és két vállalkozó 75 elektromos fűtőtestet, illetve 3 áramfejlesztőt ajánlott fel a horvátországi földrengés sújtotta Petrinja település lakosságának.

A kezdeményezés négy egyesület – a Most, vagy Soha Egyesület, a Bázai Vadász Egyesület, a Bázakerettye és Térsége Bányász Művelődési Egyesület, valamint a bázakerettyei székhelyű Zalai Dombság Turizmusáért Közhasznú Egyesület – összefogásával, szoros együttműködésével valósult meg. A felajánlott adományok kiszállításához Farkas Szilárd, a Kistolmács Jövőjéért Közhasznú Egyesület elnöke ajánlotta fel az egyesület tulajdonában álló 8 személyes szállító járművét – nyilatkozta a Letenye Médiának Lukács Vilmos, a letenyei Most, vagy Soha Egyesület elnöke.

(Goran Brebric, Hajdár László, Lukács Vilmos és Hrvoje Sekulic a címerrel, amit a háború után az egyik veterán készített és most köszönetképp ajándékba kapták az adományozók)

– 75 darab különböző méretű elektromos fűtőtestet – amelyet a 4 egyesület adott össze -, valamint kettő új és egy használt aggregátort, illetve magánszemélyek felajánlásából nagyon sok gyerekjátékot, ruhaneműt, tartós élelmiszert, konyhai eszközöket vittünk Petrinjába, az üzemanyagot és az útdíjat a vállalkozásom finanszírozta – fogalmazott Lukács Vilmos, aki még elmondta: Sziszek megye települései – ahol Petrinja is található – elég szegényes képet mutatnak, mivel a délszláv háború idején a térségben jelentős hadi események zajlottak és sok a lakatlan, rossz állapotú ház. A szerbek a térséget több éven át uralták, mire a horvátoknak sikerült visszafoglalniuk.

A lakosság jelentős része ez idő alatt elhagyta az otthonát és soha többé nem tért vissza. Új betelepülők pedig azóta sem igen érkeznek, mivel a háború alatt megszűntek a környéken munkát adó üzemek és gyárak. Petrinjában például működik egy húsüzem, ami a háború előtt 4000 embert foglalkoztatott, ma már azonban csak 300 embernek ad munkát. Akik nem mentek el innen, azok csak lokálpatriotizmusból maradtak, vagy mert nem volt más választásuk. Az utcákon az embereket figyelve is látni, hogy eléggé elgyötörtek, fáradtak, keserűek.

(Lukács Vilmos, Hrvoje Sekulic és Hajdár Lászlóné, Malvin az adományokkal)

Miközben haladtunk a kisbusszal, tekintetünkkel kerestük a földrengés nyomait, azonban ahogy közeledtünk Petrinja felé, egyre több lett a leomlott tűzfal és homlokzat, beszakadt, vagy javított tető – mondta a letenyei születésű Hajdár Lászlóné (Malvin), a három bázakerettyei egyesület oszlopos tagja.

– Az első benyomásom az volt, hogy ezek a lakóházak többségében már amúgy is bontásra érettek voltak, sokban közülük talán már nem is lakott jó ideje senki. Aztán beértünk Petrinjába, a körülbelül 15 ezer lakosú kisvárosba. Az első, amit megláttunk a város szélén, a Vöröskereszt által felépített sátortábor volt, mely jelen pillanatban több száz ember átmeneti lakóhelye. Láttunk még sok, viszonylag épnek tűnő ház udvarán lakókocsikat és emberi tartózkodásra alkalmas konténereket. Nem is nagyon értettük, hogy miért, hiszen kívülről első látásra nem voltak rossz állapotúak a házak. Minderre aztán később szomorú magyarázatot kaptunk.

(Petrinjában zajlik a megsérült házak javítása)

Ahogy beljebb értünk a közepes méretű városban, egyre több volt a sérült ház, vagy amelyiken látszott, hogy most lett “befoltozva” – mondta Lukács Vilmos. – Szinte minden második ház előtt törmelékkupac hevert, ami arról árulkodott, hogy ott is történt valami, de ettől függetlenül már viszonylag rend van az utcákon és a házak körül. Aztán találkoztunk Goran Brebric-csel, akivel előzőleg egyeztettünk az adományok átadásáról. Ő mindig mosolyog, de érezni rajta, hogy belül sír. Születése óta Petrinjában él, átélte a délszláv háborút, amiben több családtagját elvesztette.

A háború után alapított egy újjáépítő csapatot, 150-200 önkéntest toborzott, mozgatott meg, hogy megkezdjék a város helyreállítását. Most a földrengés után ismét ugyanezt tette. Önkéntes csapatával 1 hónap alatt több, mint száz háztetőt javított meg, de mint kiderült, sajnos, több esetben feleslegesen, mert a közben megérkező statikusok számos ingatlannal kapcsolatban kijelentették: le kell őket bontani, mert életveszélyessé váltak, szinte eldeformálódtak. A lakók – vagy inkább volt lakók – elmondása szerint a bútorok a házban faltól falig “közlekedtek” a 6,3-as magnitudójú rengésben, először egyik irányba, aztán a másikba. Mutattak videókat és képeket is, amik rögtön a rengés után készültek. Most is láttunk olyan fürdőszobát, aminek a mennyezetén egy lyuk tátongott, ki lehetett rajta látni a szabad égre.

(A földrengések következtében megrongálódott fürdőszoba a horvátországi Petrinjában)

Ezekben a házakban egy hónapja még emberek, családok éltek. Egy pillanat alatt elvesztették szinte mindenüket és nem igazán kaptak hathatós segítséget. A kormányuk még mindig nem döntött arról, hogy milyen módon tudná segíteni őket, a segélyként kapott építőanyagoknak kamionnyi mennyiségben sajnálatos módon nyoma vész és nem jut el azokhoz, akiknek szüksége lenne rá, ami szerintem mélységesen felháborító. A még használható, bontott anyagokból próbálnak dolgozni. Szerencsére, azért vannak, akik segítenek és önkéntes munkaerők jönnek még külföldről is. Fáradtak az emberek és lehetőségük sincs kipihenni magukat, mert a többségüknek nincs is hol – fogalmazott Lukács Vilmos elnök.

Hajdár Lászlóné átvéve a szót, elmondta: az egyik ház tulajdonosai most az ingatlanuk mögött lévő kis lemezstúdióban húzzák meg magukat, mert az valami csoda folytán az nem károsodott oly mértékben. Ez nem nagyobb 3×3 méternél, csak egy kihúzható kanapé fér el benne. Itt alszanak, konyha, fürdőszoba nélkül. És fogalmuk sincs, hogyan tovább a jövőben. A bontásra ítélt házakból a megmenthető szerelvényeket leszerelik, kibontják a még használható nyílászárókat, hogy később még hasznosítani tudják – magyarázta.

– Sok, kívülről látszólag épnek tűnő ház is bontásra van ítélve, mert statikailag elmozdultak a falai, megrepedt a mennyezet. Az elektromos fűtőtestekre azért van szükségük, mert a sátrakba, lakókocsikba, konténerekbe most csak áramellátással működő fűtést tudnak berakni, sőt a házakba is, mert a kéményeket még nem építették újjá. Nagyon hálásak a segítségért, könnyezve vették át tőlünk az adományokat.

Lukács Vilmos végül hozzátette: Petrinja főutcáján szalaggal és a figyelmet felhívó jelzéssel jelölték meg azokat az épületeket, amelyek bontásra vannak ítélve, ez körülbelül az utca egyharmada. A többi a szakemberek szerint még statikai szempontból megfelelő, felújítható. Gorán mesélt kicsit a háborúról is, de szerinte ez rosszabb volt, mint a háború – mondta a Most, vagy Soha Egyesület elnöke.
– Mert a háborúban tudták, hol van az ellenség, merre nem szabad menni, de most nem. Szinte minden nap vannak utórengések, az itt maradt emberek nagyon félnek. Rossz a helyzet, nagyon rossz. Ám aki maradt, az már marad is, segítenek egymásnak és élni fognak, bármi is történjék velük az idők folyamán!
(Fotók: a Petrinjába érkezett zalai vállalkozók)