Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.06.12

Őszintén a magyarországi nyugdíjhelyzetről

Hányszor hallottuk már azt a mondatot, hogy „Nekem / neked már úgysem lesz nyugdíjam / d?” A mi esetünkben már több tucatszor, ez szinte szállóigévé vált, amelyhez sokféle érzés társul. Egyrészről találunk olyanokat, akik igyekeznek elkerülni a teljes adó befizetését és teljes alkalmazás helyett inkább vállalkozóként próbálnak megélni, arra számítva, hogy a befizetett adójukból ők nem részesülnének eléggé öreg napjaik, nyugdíjas éveik során. Van, aki szívesebben kér valamekkora fizetést az „asztal alatt”, nem legálisan, pont azért, hogy ne kelljen minden adót befizetni. Bár az utóbbi években egyes szektorok nagyon is kifehéredtek és a fiatalabb generáció már nem követi ezt a gyakorlatot általában. Igaz tehát, hogy nem lesz nyugdíj egy idő múlva?

 

Az állami nyugdíj valószínűleg marad, de nagy kérdés, hogy mire lesz elég

 

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az állami nyugdíjrendszer nem fog megszűnni teljes egészében. Képzeljük el azt a politikust, aki ezt meglépi. Sőt, (részben nyilván) a szavazatok számának növelése érdekében inkább 13. havi nyugdíj érkezik, ahelyett, hogy egyáltalán csökkenne a nyugdíjösszeg. De 134.900 Ft már most (ennyi a KSH szerint az átlagnyugdíj Magyarországon, amely azt is jelenti azonban, hogy az átlagos nyugdíjas ennél kevesebbet visz haza, a mediánnyugdíj ennél alacsonyabb), 2021-ben kevesebbet ér, mint 2019-ben (egy-egy szektort kivéve, hiszen voltak helyek, ahol csökkentek például a lakbérek és ingatlanárak az utóbbi másfél évben, de nem ez a jellemző), a 2021. áprilisi EU-s rekordszintű, 5% feletti infláció pedig nem sok jót ígér.

 

kevesebb-fizetes.jpg

 

Miért fognak csökkenni a nyugdíjak?

 

Több szektor, amely az utóbbi néhány generáció alatt alapvetően állami irányítás és igazgatás alatt létezett, globálisan válságban van – és az várható, hogy ezek a válságok csak mélyülni fognak a (közeli) jövőben. Ilyenek az állami egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer is. Bár a probléma, mint látjuk, nem Magyarország-specifikus, különösen borúsak a kilátások a régióban. Mire is gondolunk? Például a csökkenő népességszámra. A világban a népességszám növekedések csökkennek és egyes országokban a népesség csökken. 2050-ig a 20 leggyorsabban fogyó ország népessége becslések szerint 10,1% és 22,3% közötti mértékben csökken majd le. Magyarország a 14. a listán, amely szerint a jelenlegi 9,7 millió főről 2050-re 8,5 millióra csökken majd az ország népessége, amely 12,3%-os csökkenés. Egyébként sokan még emlékeznek arra is, mint a jelen cikk szerzője, hogy iskolában azt tanulták, hogy Magyarország népessége 10 millió fő fölött van. 1981-82-ben Magyarország népessége 10,71 millió fő volt. Ehhez képest már több mint 900.000 fő tűnt el az országból.

 

Miért csökken Magyarország népessége?

 

Könnyű ujjal mutogatni a döntéshozókra, vezetőkre, politikusokra, amikor problémák okait kell meghatározni, de sokatmondó tény, hogy a 20 leggyorsabban fogyó nemzet nagyobbik része sok szempontból Magyarországhoz hasonló ország. Ilyen Bulgária, a világ leggyorsabban fogyó nemzete, Litvánia, Lettország, Ukrajna, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, a Moldovai Köztársaság, Albánia, Románia, Észtország, Lengyelország és Észak-Macedónia. Igaz, más országok is helyet kaptak a listán, mint Japán, Olaszország, Portugália és Görögország.

Azon túl, hogy többé-kevésbé (legalábbis globálisan) egy földrajzi egységen található Észtország és Görögország is hazánkkal, a listán szereplő országok posztkommunista országok, amelyek (többékevésbé) nyugati irányultságúak, nagyon sokan az Európai Unió tagállamai. Olyan országokról beszélünk tehát, amelyekben az 1990-es évek eleji rendszer, a kommunizmus és a Szovjetunió közvetlen vagy közvetett uralma véget ért és a felszabadulás azzal is járt, hogy a nyugati értékeknek és életstílusnak igencsak ki vannak téve az emberek, azonban a bérek és az életszínvonal elmarad a „nyugati” mögött. [Ez utóbbi igaz a mediterrán térség egyes részeire is.]

A csökkenő népességszámot a „nyugati” országok bevándorlással egészítették ki, igen különböző, országspecifikus módon, míg a közép-, kelet-, és észak-európai országokba nem történt komoly bevándorlás. Ennek több oka is van, az egyik a bevándorlók mentalitása, a másik a helyi lakosoké és persze a már említett általános alacsonyabb bér- és életszínvonal.

Emellett meg kell említeni a kivándorlást: Észtországtól Magyarországon át Görögországig papírmunka és korlátozások nélkül lehet szerencsét próbálni az Európai Unió és kevés megkötéssel Európai Gazdasági Térség országaiban, így logikus az elvándorlás a volt keleti blokk és Szovjetunió ezen államaiból.

Mindezeket több ország is, mint hazánk és Lengyelország is, kiterjedt családtámogatási rendszerrel igyekszik megoldani, azonban a világon nem volt még olyan program, amelynek sikerült ilyen jellegű ösztönzőkkel megállítania a népességcsökkenést. Azonban a népességcsökkenés elég új probléma, pontosan az oktatás mértékével, az életszínvonal növekedésével, az emancipációval és a jóléttél is összefüggésben van.

 

Mit lehet tenni, hogy jólétben éljünk nyugdíjaskorunkban is?

 

Ha egyéni vállalkozók vagyunk, akkor egyértelműen kötelező előregondolkodnunk, ha pedig alkalmazottak, főleg olyanok, akiknek még hosszabb idő van a nyugdíjukig, ezt nagyon ajánlott megtenni. Sokak számára nem ismert tény, hogy a magyar állam már a ’90-es évek vége óta nemcsak látja, hogy az állami nyugdíjrendszer nem halad jó irányba, hanem aktívan tesz is ez ellen, méghozzá támogatások formájában. Ezek a támogatások a nyugdíj előtakarékosságra vonatkoznak, amelyek az önkéntes nyugdíjpénztárral (ÖNYP) kezdődtek, majd a nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ) volt a következő lépés, a 2014-es személyi jövedelemadó (SZJA) törvény óta pedig nyugdíjbiztosítások is elérhetőek állami támogatással.

Mielőtt erről beszélnénk többet, hadd térjünk vissza 2012-re, amikor a magánnyugdíjpénztárakat privatizálták. Ez egy nagy sokként ért sokakat, és azóta is tömegeket tántorít el a nyugdíj jellegű öngondoskodástól. Azonban míg a magánnyugdíjpénztár esetében a bruttó fizetés egy részét kapta meg a munkavállaló egy államilag igazgatott rendszerben (igaz, személyre szóló számlára), a jelenlegi nyugdíj előtakarékosságok teljes egészében piaci szereplők (bankok, biztosítók) által nyújtott szolgáltatásokról szólnak, amelyet a nettó fizetésünkből takaríthatunk meg.

Az állami részvétel mindebben nem létező, kivéve egy állami adójóváírás intézményét.

 

Mit kell tudni a nyugdíj előtakarékosságok állami támogatásáról?

 

Vegyünk egy gyakorlati példát. Havonta 10.000 Ft-ot tudunk félretenni. Ha van befizetett SZJA-nk (nyert ügyünk van, ha alkalmazottak vagyunk, lakást adunk ki és fizetjük utána az adót és még sok másik esetben is), akkor havi 2000 Ft-ot, azaz évi 24.000 Ft-ot visszakapunk az adónkból. Ez az adó a megtakarításunk / befektetésünk része lesz. Így 10 év alatt 240.000 Ft-ot kapunk vissza az adónkból. De mivel ez a megtakarítás része lesz, erre is vonatkozik a hozam (kamatos kamat). Tehát minden más hozamot félretéve csupán a saját adónkból akár néhány külföldi vakációra szánt összeget is kézhez kaphatunk nyugdíjba vonulásunk pillanatában.

 

Melyik a legjobb nyugdíj előtakarékosság?

 

Erről a témáról könnyen lehetne egy könyvet, vagy legalábbis több tucat cikket írni, de az igazság az, hogy a valódi szakértelmet és a tapasztalatot ezek sem pótolnák. Érdemes lehet utánaolvasni az egyes verzióknak, hiszen többek között attól függően, hogy mekkora összegről van szó (a nyugdíjbiztosítás havi 10.000 Ft megtakarítástól kezdődik), mennyit szeretnénk foglalkozni mindezzel (az önkéntes nyugdíjpénztár a legegyszerűbb, alig van választási lehetőségünk, míg a nyugdíj előtakarékossági számlánál csak a saját tudásunkra számíthatunk) és még sok más változó döntheti el, hogy melyik a legjobb választás. Mi azt ajánljuk, hogy forduljunk független szakemberhez, aki a számunkra legjobb megoldást ajánlja majd.