Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.11.29

Lakóbusszal járva a világot találja meg a természet békéjét

Csak beszállni egy kocsiba és világgá menni. Hányan elképzeltük már…
Elindulni a semmibe, a végtelenbe. Nézni a naplementét s a napfelkeltét az ágyból, a tengerpartról, de nem ám egy szállodában, ennél sokkal közelebb a természethez. Nekem is álmom az ilyen út, odáig jutottam, hogy vettem egy buszt, amit elkezdtem átalakítani, hogy el lehessen benne tölteni hosszabb időt. Egyelőre csak néhány napos kempingezéseket, fesztiválozásokat élt meg, viszont vannak, akik ennél messzebbre mennek, mint egy barátom, Péter. Járta sokat Európát, van, hogy csak néhány napra ruccan át a szomszédos szlovéniai hegyekbe, van, hogy megszökik egész télre a Kanári-szigetekre, volt, hogy Marokkóba is így töltött időt bérelt busszal. Őt kértem, meséljen egy kicsit az utazásairól. S ezzel talán bármelyikünknek kedvet csinálva ehhez.

 

lakobusz-1.jpg

lakobusz-2.jpg

 

„Ilyenkor érzem leginkább, hogy élek! Kalandvágyat, bizsergés, s olyan mélységű összekapcsolódottsága a gaia-val, ami pótolhatatlan.
Mint egy áramlat vitt magával ez az életérzés, az első pillanattól tudtam, hogy ez nekem való.


Nyilván minél több tapasztalat volt mögöttem, annál inkább tudtam mit akarok… hova menni, hol és hogy keresni alvóhelyet, mennyi időt tölteni egy-egy helyen, stb. Az első pillanattól fogva szerettem utazni, és szerettem szálláshelyek helyett a természetben tölteni az éjszakát. Az egyik sátrazós, vadkempingezős túra során találkoztunk egy fiatal párral, akik saját készítésű, furgonból átalakított lakóautóval utaztak. Talán ez volt az az inspiráció, ami arra késztetett, hogy sátor helyett az autóban alvást preferáljam, majd megvettem az első furgonom, amiben egy kezdetleges fa szerkezetre tettem az ágyunk szivacsát. A következő furgonom már céltudatosan azzal a szándékkal vettem, hogy lakóautónak építsem, s ezt évről évre fejlesztgetem, szépítgetem.

Még az előző, kétkerék hajtású furgonommal egy elég nehéz terepen elakadtunk a világ végén. Akkor még baba volt a lányom, s vizünk se volt sok. Elég ijesztő volt, hogy hogy tudom megoldani ezt a helyzetet. Szerencsénk volt, mert egy német pár járt arra, s átérezve szorult helyzetünk, segítettek kiásni az autót, de még így is fél napunkba telt négyünknek, mire ki tudtunk szabadulni. Ez volt az az impulzus aminek hatására megvettem a következő furgonom, immár egy négykerék hajtásút.

 

lakobusz-3.jpg

lakobusz-4.jpg


Kempingbe sosem megyek, s az olyan helyeket is kerülöm, ahol más lakóautók biwakolnak (nem hivatalos kempingben éjszakáznak) Szeretek eldugva a kíváncsi szemek elől mélyen a természetben lenni, aludni. A jó helyeket intuitíve találom meg, illetve egyre inkább használom a technika áldásait: egy tablet és a Google Earth segítségével minden eddiginél könnyebb megtalálnom az ideális helyszíneket, ahol szép természet vesz körül, szép kilátás van, ahonnan napfelkelte és/vagy naplemente látható (ez fontos szempont ), és vélhetőleg senki nem zavarja meg a természet békéjét. Főzni az autó hátuljában kialakított kis konyhában tudok, szintén itt van egy szabadtéri zuhanyzási lehetőség, de ha lehet a természetes vizeket preferálom: vízesés, patak, tó, folyó.

Többedszerre megyek vissza lakóbusszal, kutyával a Kanári-szigetekre. Sok szempontból csodahely. Lenyűgöző és rendkívül változatos a táj, kedvesek a lakói, és a klíma az egyik legélhetőbb a Földön. Néha mondják az Örök Tavasz Szigeteinek, mert télen nincs hideg, nyáron meg nincs túl meleg. Lakóautóval ráadásul még meg is “hackelhető” az időjárás, mivel hatalmas vulkánok magasodnak a szigetek közepein, ezek módosítják az időjárást is. Ha a sziget egyik oldalán felhős, a másik oldalán biztosan süt a nap. Ha fúj a szél, vagy esik az eső, a sziget hegy által védett átellenes pontján biztosan szélcsend van és verőfényes napsütés. Így az ember legfeljebb 1 órás autózással a vágyott időjárási körülményeket kapja. Ami esetemben a napsütés.
Ha netán túl meleg van, 1000 méter felett már kellemes hűs az idő. A part menti részeket pedig a golf áramlat fűti, így télen, éjjel sincs hideg. Ideális körülmények a lakóautóban való léthez.


Volt egyszer, hogy egy tikkasztó nyári napon Észak-Olaszországban jártunk, a lányom kísért el erre az útra. A Garda tavat lőttük be, mint cél, hogy lehűtsük magunkat, s azt reméltük, találunk valami jó kis tóparti (vad)kempingező helyet. Számításainkba némi hiba csúszott, mert már a tóhoz vezető dugóban nyilvánvalóvá vált, hogy Siófok a Garda tóhoz képest lakatlan partszakasz egy tikkasztó nyári hétvégén. Gondolva egy merészet, kifaroltunk az álló kocsisorból, és a hegyek felé vettük az irányt. A térképen kiszúrtam egy pici tavat, amely mellett nem látszott jelentős emberi beavatkozás nyoma. Nem sokkal később meg is érkeztünk Lago di Sauris-hoz, s a látványtól nem jutottunk szóhoz: egy gyönyörű türkizkék tó hegyvonulatok közé ékelődve, gyakorlatilag teljesen üresen. Nem volt könnyű megtalálni a lejáratot a tóhoz, de a kellemesen hűs kristálytiszta víz, a csend és az érintetlen táj mindenért kárpótolt. A mai napig érthetetlen számomra, hogy emberek órákig állnak sorba, és aztán mint a heringek fekszenek egy zsúfolt vízparton, miközben alig egy órányira tőle ott a paradicsom, teljesen üresen…
Én mindig az ilyen élményeket keresem, s többnyire találom, hála az égi vezetőknek.

 

lakobusz-5.jpg

lakobusz-6.jpg

 

Amiért nagyon szeretem: kapcsolódni a természettel, kapcsolódni az útitársammal, kapcsolódni más utazókkal, s kapcsolódni saját magammal. A hasonló gondolkodású utazók vonzzák egymást, tanulnak egymástól, s gyakran alakul köztük baráti kötelék. De az is gyakori, hogy nyitott és segítőkész helyiekkel hoz össze a sors, akik például segítenek, hogy megtölthessem a víztartályaim, vagy útba igazítanak. Általában érdeklődőek ezzel az életstílussal kapcsolatban, s őszinte figyelemmel hallgatják beszámolóim.
Az utazásaim alatt, mikor épp nem vezetek, meditálok, jógázom, futok, olvasok, túrázok, strandolok, ritkán városnézek. Szeretek (főleg termelői) piacokra járni, s helyi alapanyagokból főzni, s a naplementében vacsorázni.

A jövőben tervben van egy indiai út, illetve egy Kanadát és Patagóniát összekötő nagy, több éves lakóbuszos utazás.”

Utólag még megosztotta velem, hogy pár nap múlva indul ismét a Kanári-szigetekre, s a tél nagy részét ott tölti. S ha nem akarok itthon vacogni, utána repülhetek, s becsatlakozhatok. De ez a döntés még várat magára. Mindenesetre, ha eljutok oda, felfedezem a magam szemszögéből. S ha meglelem, begyűjtöm egy másik barátnőm ott hagyott holmijait, aki a kéthetes kiruccanása helyett fél évet töltött a szigeten. Ő Péterrel ellentétben nem a saját „házával”, hanem helyiek közösségéhez csatlakozva vitorlás hajón és barlangokban élve töltötte a napjait ezen szigeteken és Andalúziában. De ez már egy másik történet...


Írta: Balogh Renáta. Fotók: Péter.