Valódi hírek

Valamikor ezerrel ment a letenyei Adria piac, a horvátok onnan szinte mindent elvittek. Akkoriban az egyik "legmenőbb" hangár a Babiéké, egészen pontosan Babi El Ahmadiéké volt. Babi egy magyar lány, aki már korábban férjhez ment szír kedveséhez.

Aztán változtak az idők, ők Gyöngyösre költöztek,  jött a menekültválság és a házaspár úgy döntött: önként lemennek Zákányba segíteni, mert oda tolták a horvátok naponta a több ezer migránst. Ott mára a magyar-horvát határzárnak köszönhetően péntek óta csend van, A több heti történteket összefoglalva Babi Facebook oldalán ezeket a nem mindennapi sorokat osztotta meg ismerőseivel, így velünk is. (Fotók: Szikra Judit)

"Itthon vagyunk...
Ezerrel pörög a mosógép, esőkabátok, gumicsizmák sorakoznak, ki-, és bepakolászok az utazótáskákba, hálózsákokat mosok, próbálok rendbe tenni mindent, hogy ha indulni kell, akkor minél gyorsabban mehessünk .
Kicsit üres lett most minden, hiányoznak az emberek, akikkel ezt a hónapot töltöttük, es akikkel már egymás pillantásából is értettük egymást.
Közben folyamatosan pittyeg a telefonom, és most újból nem csalódok az emberekben.
A leggyakrabban felénk irányuló kérdés, persze nem szemtől-szembe, hanem csak úgy hátulról mellbe, a következők :
1. Honnan a pics@bol volt ennyi pénzük ezeknek ?????
2. Miért nem itt segítenek a szegényeknek ?????
3. Mi volt ebben a jó nekik, ugyan mit kaphattak érte ???
Válaszaim :
Rengeteg adományt kaptunk, nagyon sok külföldi jött, rengeteg élelmiszerrel és pénzzel, amin vásároltak . Kaptunk egyszerre 1000 kg banánt például osztrákoktól, több százezer forintnyi sajtot stb norvégoktól, napokig vásároltak angolok, németek, franciák, hollandok, amerikaiak, szlovének és csehek. Naponta több autó érkezett különböző szervezetektől, és igen, nagyon sok magyar ember is hozott különböző élelmiszereket .
Egyébként, senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mire költi a pénzét .
Segítettünk mar itt is több embernek, de ne haragudjatok, azért nem dolgozunk mi, hogy más otthon nézze a tv-t, és sírjon, h nincs . Meg kell próbálni dolgozni, a munka csodákra képes .
Semmit nem kaptunk ezért az egészért, kivéve, néhány halkan elsuttogott köszönömöt, és néhány hálás pillantást .
De tudjátok mit ? Megérte ! Megérte fázni, ázni és megérte nem aludni, mert olyan embereken tudtunk segíteni, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen borzalmas helyzetbe.
Akinek esetleg további kérdése van, szívesen válaszolok rá. Nem kell fáradni azzal, hogy másoktól kérdezitek meg, nyugodtan lehet egyenesen is beszélni."