Emléktáblát állítottak a letenyei születésű világháborús pilótának
Vasárnap délelőtt a letenyei Szentháromság templomban szentmisével egybekötött megemlékezés keretében a templom előtti téren emléktáblát állítottak a letenyei születésű I. világháborús vitéz Busa Gyula pilótának, aki a 14. repülőszázad egyik olaszországi légi ütközete során vesztette életét.
Fülöp András a Szent György Lovagrend tagja, aki kutatótársaival 10 éve önkéntes munka során foglalkozik a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal együtt az Arany vitézségi éremmel kitüntetett hősök felkutatásával, többek között elmondta: az 1789-ben alapított kitüntetést 1918-ig adományozták.
A legmagasabb kitüntetés volt, melyet legénységi állományú vagy altiszt - más néven: tiszthelyettes katona megkaphatott.
A Történelmi Magyarországról, melynek 20 millió lakosa volt, 3 millió katonát mozgósítottak a Nagy Háborúban, vagyis az első világháborúban, s közülük mindössze 1568-an kapták ezen kitüntetést! Volt, aki halála után - ahogy mondják post mortem - így Busa Gyula őrmester is.
(Fülöp András beszédét mondja az ünnepségen. A kép előterében a nagykanizsai hagyományőrzők)
(Aigner Géza plébános megszenteli Busa Gyula emléktábláját a letenyei Templom-téren)
A kitüntetést akkor lehetett adományozni, ha az illető a csata menetébe, egy – egy reménytelennek tűnő harci cselekménybe oly mértékben avatkozott be élete kockáztatásával, hogy annak sikeres kimenetelét döntő módon befolyásolta a monarchia javára.
A hőstetteknek, merthogy ismerjük szinte mind az 1500-at, széles a palettája:
Volt, aki egymaga kézitusában 17 orosz katonát győzött le, és volt olyan szanitéc, aki több sebesült bajtársát mentette ki a pergőtűzből.
Ezen cselekményeket több szemtanúnak kellett függetlenül bizonyítania!
Szakmai berkekben a mai napig annyira magas az értéke ezen kitüntetésnek, hogy a Honvédelmi Minisztérium úgy ítélte meg, hogy az 1568 vitéz életútját felkutatja. Ez a munka lassan 10 éve folyik.
2018-ban jelent meg egy könyv, mely az arany vitézségi érmesekkel foglalkozik. A címe: Virtus dolgában töretlen.
1920-ban Horthy Miklós kormányzó megalapította a vitézi rendet, melybe bárki, aki harcolt az első világháborúban - kérhette felvételét.
Azonban aki arany vitézségi érmet kapott, azt azonnal felvették, s több dologra is jogosult lett: vitézi előnév, vitézi földbirtok, vagy vitézi ház, s egyéb juttatások.
Volt, akinek nevét kellett magyarosítania a felvétel előtt.
Azonban az arany vitézségi éremmel kitüntetettek 1945-ig havi életjáradékot is kaptak: 20 pengőt. Ennek értéke a két háború közti pesti slágert alapul véve:
„Havi 200 pengő fixxel, az ember könnyen viccel…” – tehát: 20 pengő jó pénz volt.
A második világháború után ezek a vitéz emberek is az Istentelen szocialista rendszer ellenségei lettek!
Volt, akit száműztek otthonából, másokat megaláztak a település pártállami vezetői, sokakkal együtt földjeiket elvették, kisodródtak a társadalom perifériájára.
Nem maradt más, mint a csend, hallgatás és tűnődés - fogalmazott többek között Fülöp András.
Kirchknopf Mihály a Szent György Lovagrend priorja (un. megyei vezetője. A Szerk.) így emlékezett az 1891-ben Letenyén született pilótáról: 1916. januárjára kiérdemelte a 12 ellenséges terület feletti bevetés teljesítését jelző tábori pilótai jelvényt. Feljebbvalói jellemzése szerint Busa Gyula kiváló és bátor pilóta volt. A században elsősorban felderítői feladatokat kapott. 1916. január 18-án bevetés közben gépét légvédelmi találat érte, de Busának ha nehezen is, de sikerült honi repülőtéren leszállnia. Május 1-én előléptették szakaszvezetővé. 1916. június 4-én ismét légvédelmi gránát találta el a gépét, de így is 40 km-t tett meg ellenséges terület fölött.
(Az ünnepség egy pillanata)
(Vitéz Busa Gyula emléktáblája Letenyén)
1916. június 23-án kétüléses gépével a rudnói /Kelet- Galícia/ vasútállomást bombázta, amikor több orosz repülő támadt rájuk. Busának sikerült közülük két ismeretlen típusú kétfedelűt földre kényszeríteni, így megszerezte első légi győzelmét. 1916. október 21-én előléptették őrmesterré. 1916. november 23-án ismét felderítési feladatot kapott, amikor három orosz gép támadt rá, de Busának mindhármat sikerült lelőnie.
1917 elején áthelyezték az olasz frontra az akkor létrehozott I. repülőezredhez. 1918. május 13-án egy nagyobb köteléket vezetett a Monte Corada környékén, amikor az olasz légierő két pilótája, Francesco Baracca és Fulco Ruffo di Calabria támadt rá. A két olasz repülő szemből lőtte ki Busa Gyula gépét, aki rögtön meghalt.
Busa Gyulát a Vitézi Rendbe posztumusz 1929. június 16-án vették fel.
A szentmisét celebrálta Aigner Géza letenyei plébános és Tóth János káplán. Az esemény során a város nevében Bíró László önkormányzati képviselő vette át Busa Gyula emléktáblájának másolatát, az eredeti emléktábla a templom előtti I. világháborús emlékműnél került felállításra. A programon díszőrséget adtak a nagykanizsai hagyományőrzők, trombitán közreműködött Friman Martin.