Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.07.29

Elhunyt a letenyei Tóth Oszkár, a nagybetűs NÉPMŰVELŐ

Drága Barátom, Kollégám! Nyugodj Békében!

"Az idő selyemfolyam, s a szálak lágyan érintve suhannak tova, Lebegünk benne egy röpke pillanatig, míg el nem ragad a sors angyala."

Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy TÓTH OSZKÁR a letenyei Fáklya Művelődési Ház nyugalmazott igazgatója életének 91. évében elhunyt.

Temetése 2020. július 31-én, pénteken 15 órakor lesz a nagykanizsai köztemetőben. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban együttérzéssel osztoznak.

letenye-faklya-muvelodesi-haz-es-konyvtar-70-ev-3.jpg

(Farkas Szilárd polgármester ajándéktárgyat nyújtott át a 90 éves Tóth Oszkárnak 2019-ben, ekkor ünnepelte alapításának 70. jubileumát a letenyei Fáklya Művelődési Ház és Könyvtár)

Tisztelettel kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászoló családja - osztotta meg a Facebookon a szomorú hírt Sárkány János.

Oszkár bácsi - mert mi csak így hívtuk - Nagykapornakon született. 1957-től 1991-ig ő irányította a letenyei kultúrát (Fáklya Művelődési Ház és Könyvtár), akitől a mai napig Dömők József vette át a stafétát.

Igazgatói pályafutására visszaemlékezve 2017-ben jelent meg Galambok a kastélytetőn címmel önéletrajzi kötete. Ezt megelőzően a már szintén elhunyt nagykanizsai Kerecsényi Edittel feldolgozta Letenye történetét is, a helytörténeti kutatómunka alapművének számító kötet 1992-ben jelent meg.

Oszkár bácsi a letenyei Derűs Évek Nyugdíjas Klub alapító tagja és sokáig vezetője is volt. A klub tavaly ünnepelte alapításának 30. évfordulóját, ahol Tóth Oszkárnak születésnapi tortával is kedveskedtek, hiszen akkor töltötte be 90. életévét.

Munkásságért 1994-ben Letenye Városért Pro Urbe kitüntetést vehetett át az augusztus 20-i ünnepségen.

Oszkár bácsi megbecsült, elismert tagja volt Letenye közéletének. Mindig másokat próbált segíteni, másokért, a kultúráért, a városért élt, dolgozott. Amikor valaki köszönetet mondott neki munkájáért vagy elismerést kapott, mindig elérzékenyült. Legbelül egy nagyon érzékeny ember volt.

Idős kora ellenére szinte minden eseményen rész vett, kíváncsi volt rá, hová fejlődik a város és mi lesz azokkal az egykoron pajkos gyerekekkel, akik az ő segítségével is 20-30-40-50 éve a művelődési ház színpadán ragadtatták tapsra a közönséget szüleiket, rokonaikat. Ilyenkor mindig mosolygott. Legbelül is.

Nyugodjon békében!

 

loading...