Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.06.15

Egyedutai búcsú az 1980-as években Letenyén

A mutatványosok és vásárosok már a búcsú hetének közepén elhelyezték a helyfoglalást jelző vasakat, ezzel előre lefoglalták a sátrak helyét, ekkor már mi is tudtuk, hogy közeleg a falu legnagyobb ünnepe. Mindenki csinosította a háza környékét, ki a kaput festette, ki a házfalat meszelte.

Szombat délután lovasszekérrel elindultunk a „körmeneti” sátrakhoz való ágakért. Mire hazaértünk már ki volt készítve a sátorkeret, amit egész évben Hóbor Imre bácsi pajtájában tároltunk, így csak össze kellett állítani, az ágakat befűzni és készen állt a reggeli díszítésre. Közben a ringlisesek is szorgalmasan dolgoztak, egyre magasodott a szerkezet, mi pedig kíváncsian figyeltük – többször arra biciklizve – hogy mikor indul be a körhinta. Estefelé már meg is tették az első próbaköröket hangos zene kíséretében.

 

letenye-egyeduta-bucsu.jpg

 

Vasárnap kora reggel az asszonyok szorgoskodtak a sátraknál, gyönyörűen feldíszítették frissen szedett virágokkal, hozták a díszes szőnyeget, az oltár terítőt a hatalmas szentképet. Nagyapámmal (Bedi Pista bácsival) a lovasfogatot is ünnepi díszbe öltöztettük, még a lovak patáját is bekentük pataolajjal, így mentünk a harmóniumért a kántor Feri bácsiékhoz.

Nagyapám nagyon büszke volt arra, hogy e nemes feladattal is szolgálhatta az egyházközséget. Engem is büszkeséggel töltött el, hogy a Letenyéről a búcsúba tartó népek gyűrűjében a mi lovasfogatunkkal vihettük a szentmise fő kellékét. A kápolnánál segítők levették a harmóniumot a lovasszekérről, mi hazavittük a fogatot, és hamarosan indultunk a szentmisére.

A szentmise alatt elcsendesedett a ringlis, a céllövöldék, a dobozdobáló, hogy amikorra a körmenet visszatért, újult erővel kezdetét vegye a jókedv, a szórakozás. Mire az ünnepi ebédhez hazaindultak az emberek, már az első játékokat is megvették a gyerekeknek, unokáknak.

 

letenye-egyeduta-bucsu-2.jpg

 

Az ünnepi ebéd alatt körbejárták a falut a cigányzenészek. Házról-házra járva elhúzták a gazda nótáját. (Sajnos később már sokan bezárták előlük az utcaajtót, így aztán ez a szokás is kihalt.) Kora délután már egyre többen indultak vissza a búcsúba, megérkeztek a letenyeiek, sőt még a szomszédos falvakból is. (Zajk, Kistolmács, Murarátka, József-hegy, stb.)
Hatalmas volt a tömeg, a kocsmáros alig győzte csapolni a sört. Még a kocsma hátsó bejáratát is megnyitották, ott is sokan oltották szomjukat.

A ringlis nagyon népszerű volt, délután már szinte rohanni kellett, ha valaki fel akart ülni rá.
Még meg sem állt, de már a következő menethez ott szaladtunk a hinta mellett, hogy lefoglaljuk az ülőhelyet. Sokan emlékszünk Bazsó Pista bácsira, a falu viccmesterére, ő mindig bolondságon törte az eszét. Nemcsak a ringlisre ült fel, hanem egyik alkalommal a búcsú kellős közepén hajtott keresztül tehenes szekérrel, szénát hozva a mezőről. Még a ringlist is meg kellett állítani miatta. Volt is nagy kacagás az ünneplők körében.

 

letenye-egyeduta-bucsu-3.jpg

 

Estefelé elcsendesedett a tömeg, a kivilágított céllövöldéknél még a zsebekben maradt aprópénzt elköltve lövöldöztek a pálcikákon álló zsebtükörre, pénztárcára, díszes babákra. Különleges hangulata volt a búcsú esti fényeinek. Eközben a fiatalok már izgatottan készülődtek a ,,Búcsúi Bálba”, amelyet a mi időnkben mindig a helyi KISZ szervezett.

Minél nevesebb, népszerűbb zenekart hívtak zenélni, annál nagyobb volt a Bál látogatottsága, bevétele. Késő éjszakáig, hajnalig tartott a mulatság, másnap korán reggel kialvatlanul, fáradtan indultunk munkába. A Búcsú helyén már csak a kettétört pálcikák és a félig lebontott ringlis emlékeztetett a falu legnagyobb ünnepére, illetve a szívekben az a fájó érzés – ismét egy teljes évet kell várnunk arra, hogy szülőfalunk ilyen szép eseményt ünnepelhessen!

(Írta: Nagy Ferenc. Fotók: Letenyei Szentháromság Plébánia Közössége- Facebook)

 



loading...