A nyalósó szerepe az állatok takarmányozásában

(x) Az állattartásban bevett gyakorlat, hogy a kizárólag növényevő fajok számára (pl. kecske, ló, juh, szarvasmarha, stb.) a takarmány mellett nyalósót is biztosítanak. Vajon ez csak egyfajta “úri hóbort”, vagy netán nagyon is fontos szerepe van? Cikkünkben ennek járunk utána!

Hogyan táplálkoznak a növényevő állatok?

Itt most tekintsünk el a vadon élő fajoktól, és koncentráljunk kizárólag a háztáji állatokra. A takarmányozásuk ugyanis elég összetett feladat. Fajtól függően biztosítani kell a szükséges mennyiségű friss, zöld növényzetet, szárított takarmányt, szemes gabonát. 

Ezek megfelelően adagolva bár nagyrészt kielégítik az állat takarmányigényét, ám egy fontos ásványi anyagból, a nátriumból igen kevés van bennük. Ennek pótlására szokták alkalmazni a nyalósót.

A nátrium legjobb forrása ugyanis maga a só, ami viszont értelemszerűen a növényekben nem található meg. Ha egy állatnak sóhiánya van, arról olyan jelek árulkodnak, mint például a fák kérgének rágcsálása, a kövek és a fal nyalogatása vagy a földevés. Ha ezeket tapasztaljuk, mindenképp célszerű gondoskodni a nátrium pótlásáról, lehetőleg nyalósó formájában.

Miért előnyös a nyalósó?

Bár kézenfekvő megoldásnak tűnhet egy zacskónyi sót odaszórni az állatoknak, ez azonban több okból sem javasolt. Egyrészt így előfordulhat, hogy túl sokat esznek belőle, az optimálisnál több nátrium bevitele pedig ugyanúgy problémás, mint a hiánya. 

Másrészt az apró szemcséjű sót kiboríthatják, belekeveredhet víz vagy takarmány, így lényegében egy része csak kárba vész. 

A nyalósó viszont egy tömörített sótömb, amit az állatok szép lassan elnyalogatnak. Mivel apránként oldódik csak fel, így nem tudják belőle túlenni magukat, ráadásul könnyen és praktikusan tárolható.

A benne lévő zsineg segítségével csak fel kell kötözni egy olyan helyre, ahol a jószágok kényelmesen elérik, a többit pedig bízzuk csak rájuk; ők érezni fogják, hogy mikor mennyire van szükségük belőle.

Arra viszont ügyelni kell, hogy a sótömböt száraz, csapadéktól védett helyre tegyük, ugyanis nedvesség hatására oldódni kezd. Célszerű az istállóba vagy egy kinti féltető alá elhelyezni. Ha az állományunk gyarapodik, akkor olyan magasságba tegyük a nyalósót, hogy a növendék állatok is elérhessék, hiszen számukra is fontos a nátriumpótlás.

A só fogyasztása miatt az állatok folyadékigénye is megnő, ezért folyamatosan biztosítsuk számukra a friss ivóvizet.

A só kedvező élettani hatásai

A nátrium erősebbé teszi az állatok csontjait, hozzájárul a szőrzet és a bőr egészségéhez, ellenállóbbá teszi az immunrendszert, elősegíti a fiatal egyedek fejlődését.

Érdemes azonban a csak nátriumot tartalmazó “sima” só helyett Himalája sót választani, hiszen ez további értékes tápanyagokat is tartalmaz, példának okáért kalciumot, cinket, magnéziumot, foszfort, vasat. 

A Himalája só fogyasztása az emberek számára is előnyös, ugyanígy állatainknak is csak haszna származik belőle. Szerencsére ebből is készítenek nyalósót, így igazán nincs nehéz dolgunk a beszerzést illetően.