Az internet korszaka előtt az emlékezet a történelem egyik formája volt. Az emberek megjegyezték a telefonszámokat, az útbaigazítást, sőt még apróságokat is – nem azért, mert akarták, hanem mert muszáj volt. Manapság az okostelefonok és a mindenütt jelenlévő internet-hozzáférés mellett az emlékezés opcionálisnak tűnik. Mi értelme van, ha a válasz néhány koppintásnyira van? Nem csak arról van szó, hogy az internet megváltoztatta azt, amire emlékszünk; megváltoztatta az emlékezetünket.
Külső merevlemezek az agy számára
Azt a jelenséget, amikor elfelejtjük azokat az információkat, amelyekről azt gondoljuk, hogy könnyen elérhetők az interneten, gyakran „Google Effect”-nek vagy „digitális amnéziának” nevezik. Az internet a második agyunk – állandó, soha nem álmos. Már nem tárolunk adatokat a fejünkben; tároljuk, hogyan találjuk meg. A felhasználók mentett jelszavakat vagy automatikus kitöltést használnak a csatlakozáshoz, még egy hétköznapi wazamba bejelentkezés is, teljesen elkerülve, hogy bármire is emlékezzenek.
Kiszervezi a memóriáját? Íme, öt jel
A keresőmotorokhoz fordul, hogy megkeresse azokat a tényeket, amelyeket egykor eleve ismert volt – mondjuk a születésnapokat vagy a nagybetűket.
- Lemarad a találkozókról, hacsak a telefon nem mondja.
- Vezető nélkül nehezen tudja megjegyezni jelszavait.
- A wazamba bejelentkezési utasításait érdemes minden alkalommal újra elolvasni, ahelyett, hogy a memóriában tárolná.
- A telefon nélkül szorongsz – nem annyira attól félsz, hogy lemaradsz egy hívásról, hanem azért, mert nem tudsz „gondolkodni” nélküle.
Ez nem csak egy szokás, hanem a kognitív funkciók változása. És bár vannak előnyei, néhány mentális izmot is elsorvad.
Mit veszítünk?
Az emlékezet nem csupán tárolás – maga is összefonódik az identitással, az érzelmekkel és a tanulással. Végső soron az információkkal való kapcsolat az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy hosszú távú emlékeket alkossunk. A közösségi médiáról lapról lapra váltás nem ad esélyt az agynak a feldolgozásra.” Az adatbombázás hasonló a tűzoltótömlőből való iváshoz. Még nehezebb megjegyezni a wazamba bejelentkezési előzményeit, ha elárasztanak tíz lap és értesítések.
Információ-túlterhelés és felületes emlékezés
Minél többet olvasunk, annál kevésbé emlékszünk. Agyunk a fókuszált figyelemre és a történetmesélésre fejlődött ki – nem pedig végtelen ingerre. Ez a következőkhöz vezet:
- Rövidebb figyelem.
- Felszíni szintű tudás.
- Problémák a kritikus gondolkodással.
Inkább átfutjuk, semmint létrehozzuk a mentális térképek gazdag állványzatát. Elfelejtjük, amit tanultunk – csak a forrást. Sokszor ez „olvastam valahol”, nem pedig „tudom”.
Miért van szükségünk még mindig memóriára?
De könnyű elfelejteni, ha a világ tudása a kezünk ügyében van, hogy van, amikor az emlékezés, az akarat cselekedete az, ami igazán számít. Beszélgetések, vizsgák, interjúk vagy vészhelyzetek során – nem mindig lehet utánanézni a dolgoknak. A dolgok memorizálása lehetővé teszi a gyorsabb döntések meghozatalát, segít többet megérteni, és ösztönözheti az ötleteket. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy játékban nem szeretnéd, hogy a wazamba bejelentkezési adataid még egyszer Google-be kerüljenek, egy valós kihívásban egyenesen üresre vágysz!
De hogyan őrizhetjük meg mindezt a digitális korban?
- Visszakeresési gyakorlat – inkább kérdezze meg magát, mintsem újraolvassa.
- Minimalizálja a többfeladatos munkavégzést – a mély fókusz tartós megőrzést biztosít.
- Tisztítsa meg a zsúfoltságot digitálisan – jelentkezzen ki az átmeneti információkból.
- Használja a linkeket – hozzon létre történeteket vagy mentális képeket.
- Hívd ki magad — Minden nap jegyezz meg apró dolgokat, még a wazamba bejelentkezési útvonalat is.
Ezek nem pusztán trükkök – agyi edzések, amelyek segíthetnek egyensúlyban tartani a technológiától való függőségedet.
A hozzáférés és a megőrzés egyensúlya
Az internet nem ellenség. Ez egy eszköz – talán a legerősebb a történelemben. De mint minden eszköz, túl sok használat esetén megsérülhet. Ez egy kis függetlenségi aktus az elmében, amellyel emlékezni fogsz arra, hogy a wazamba bejelentkezés a világ összes világi tudásának nagyarányú javítása segíthet visszanyerni figyelmünket, visszaemlékezésünket és kognitív lóerőinket.
Következtetés: A memória is a web korában
Nem vagyunk hülyébbek – változunk. De az alkalmazkodásnak együtt kell járnia a tudatossággal. Ha folyamatosan guglizunk, akkor nem tudást építünk, hanem csak hozzáférünk hozzá, röviden. Az emlékezésnek ereje van. Egy barát telefonszámának megemlékezésétől a wazamba bejelentkezés felszólítás nélküli beírásáig a memória továbbra is az identitásunk szerves része. A keresősávok korában valaminek a memorizálása a legforradalmibb dolog, amit tehet.