A doni áttörés 81. évfordulójára emlékeztek Letenyén
A doni áttörés 81. évfordulójára emlékeztek Letenyén
Letenyén január 13-án este, a Szentháromság templomban tartott szentmisével kezdődött a doni áttörés áldozatai, valamint a II. világháború során életüket vesztett személyek tiszteletére szervezett városi megemlékezés. Az istentiszteletet Aigner Géza plébános celebrálta.
A program a II. világháborús emlékműnél folytatódott, ahol Farkas Szilárd polgármester mondott beszédet.
(A megemlékező beszédet Farkas Szilárd polgármester mondta)
A városvezető kitért arra, hogy talán nincs olyan család Magyarországon, de Letenyén sem, amely ne veszített volna el egy nagyapát, apát, fiút, testvért, vagy egy közeli barátot a történelem nemzetet próbáló háborújában, esetleg ne gyászolná a harcokban elesett, ártatlanul kivégeztetett, áldozatul esett hozzátartozóját.
A nagykanizsai 9. könnyű hadosztály 17. és 47. gyalogezredét, köztük több száz letenyei és járásbéli honvédet 1942. április végén vezényelték az orosz frontra. Június végéig főleg a védelmi vonalak kiépítésén dolgoztak.
Június 28-án, Tim, Barkovna és Sofiewka térségében estek át a tűzkeresztségen – idézte fel a polgármester a letenyei honvédekkel kapcsolatos eseményeket, majd ugyanezzel a részletességgel ismertette a keleti fronton történteket, beleértve a magyarok tragédiájához vezető szovjet offenzíva megkezdését is, amely kapcsán így fogalmazott: az elviselhetetlen, mínusz 35-40 fokos hideg ellenére a honvédek hősiesen próbáltak ellenállni, de megfelelő elhárító fegyverek hiányában, a páncélosok elleni, szinte puszta kézzel való küzdelem eleve kudarcra volt ítélve.
Farkas Szilárd szólt arról is, hogy a II. világháború után a magyar társadalom a gyászt hivatalosan nem beszélhette ki, a tragédiáról csendben hallgatni kellett.
A hadsereg megsemmisülése tabu témának számított, s bár közvélemény nem feledte a doni veszteséget, valójában csak a ’90-es évektől jelentek meg ezt a tragédiát tárgyaló könyvek, s ekkor kezdtek el országszerte emlékműveket állítani a messzi távolban nyugvó hősöknek, ahogy Letenyén is történt.
