Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Így győzd le a rovarfóbiádat!

2015.04.30

A tavasz nem csak a virágok nyílásával, a kellemesen melengető tavaszi napsugárral és a gyönyörű madárcsicsergéssel jelent egyet, hanem sokak szemében egy rettegett időszak kezdődik ilyenkor, ugyanis megjelennek a télen nem jellemző rovarok és bogarak. A fóbia kialakulásában egyénileg is felelősek vagyunk, éppen ezért le is tudjuk küzdeni azt!

 

rovarfobia.jpg


Mivel a rovarok jelenlétét az életünkből nem tudjuk kiiktatni, ezért a legegyszerűbb megoldás, ha megbarátkozunk velük. A bogarak és rovarok jelenléte nélkül ugyanis sokkal szegényebb lenne Földünk élővilága, és ezzel együtt mi is azok lennénk. Gondoljunk csak bele, mi lenne velünk szorgosan gyűjtögető és mézet előállító méhek nélkül, vagy kinek énekelnék a gyerekek a „Katalinka szállj el…” kezdetű népdalt? Ugye, hogy sokkal sekélyesebb életet élnénk? És ez csak két példa volt abból a több ezernyiből, amit a rovarok jelenlétének köszönhetünk.


Mindezek mellett egyetérthetünk vele, hogy a rovarok jelenléte a lakásunkban nem kívánatos és nem tűrhető. Ha ilyet tapasztalunk, például hangyát, ágyi poloskát vagy még rosszabb esetben csótányt fedezünk fel valamelyik helyiségünkben, akkor haladéktalanul hívjunk rovarirtó céget, ami elvégzi a poloskairtást vagy csótányirtást. A lakásban valóban nincs keresnivalójuk, hiszen amellett, hogy irtózatot váltanak ki az emberből, még betegségeket is terjeszthetnek.


A rovaroktól való félelem kialakulása nem a modern civilizáció jelensége, hiszen őseink is küzdöttek már ezzel a „betegséggel”. Tulajdonképpen egy ősi ösztönre vezethető vissza e jelenség, tudniillik a felénk közelítő tárgyak vagy élőlények fenyegetettséget jelentenek az agyunk számára, ami ellen védekeznünk kell. Így tehát egy teljesen természetes félelemmel állunk szemben, amely a testünk biztonságba helyezésére alakult ki. Sokszor azonban agyunk túlreagálja a dolgot, és akkor is vészjelzéseket ad le a testnek, amikor erre semmi oka nincs, vagy a fenyegetettség jóval kisebb mértékű, mint azt az agyunk „gondolja”. Emiatt a betegek életminősége romlik, hiszen azokra a helyekre általában nem mennek, amelyek potenciális veszélyt jelentenek számukra, így például kerülik az erdőket, a vízparti helyeket. A rovarfóbia szélsőséges esetben komoly betegséggé alakulhat, a folyamat visszafordításáért tehát mindent el kell követnünk.


Így győzzük le a rovarfóbiát!


A kulcs mindenkinek saját magában van, persze súlyosabb esetekben nem árt szakmai segítséget kérni. A fent leírtak alapján a jelenség, vagyis a félelem tulajdonképpen nem valós, ezzel az egyén is tisztában van általában. Az irracionális félelmet tehát a saját tudatunkkal kell legyőznünk, meggyőzni arról saját magunkat, hogy nincs mitől tartanunk. Nézzünk tehát szembe a félelmeinkkel: tanulmányozzuk a bogarak életmódját, nézzünk meg közelről nem élő rovarokat, és mindig tudatosítsuk, hogy nincs mitől félnünk. Ne hagyjuk, hogy jelentéktelen, miniatűr lények rontsanak az életminőségünkön!


A rovarfóbia kialakulásának van egy mélyebb indítéka is, amely főleg a gyermekkorban kereshető, annak is a korai szakaszában, mely a szülőktől való leszakadás, elfojtott érzelmekre vezethető vissza. Ha ilyenre gyanakodunk, érdemes lehet szakemberhez fordulni a probléma megoldása érdekében.
Természetesen az első lépés a rovarfóbia leküzdésében is, hogy szembenézzünk saját magunkkal és a problémánkkal, tudjuk kimondani azt, hogy segítségre szorulunk és legyünk nyitottak a megoldásra!

 


loading...