Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Rákos évforduló

2017.09.28

Most lesz októberben pont egy éve, hogy rákot diagnosztizáltak nálam. Korai stádium, a Fej- Nyak Sebészeten akárhány doki látott, mind megjegyezte, mekkora szerencsém volt. Ha nem megyek időben orvoshoz, ha nincsenek ismerősök, akik azonnal telefonálnak, és intézkednek helyettem, akkor most nem biztos, hogy itt gépelgetem magamból a dühömet.
Ha nincs ismerős, és nem kerítenek nekem protekciósan MRI-re időpontot, ha utána nem találnak műtéti időpontot, akkor most lehet, hogy kemót kapok valahol máshol, egy elfekvőben. Vagy már magam szálltam volna ki az egészből, amit úgy hívnak, hogy élet.

 

A műtét előtt este nyolckor ültünk az orvosi szobában ketten az operáló orvosommal.
Rohadtul féltem.
Lekattant rendelő, elhasznált vizsgálóasztal, mintha egy időutazáson lettem volna – az ország legjobban felszerelt onkológiai centrumában. Addigra már ez nem zavart.
- Nem lehetne elhalasztani? – kérdeztem az orvosom.
- Nem! – mondta olyan hangsúllyal, ahogy a tanár rászól az értetlen diákra. Tudtam, hogy nem viccel. Addigra már több szaktekintélyt kikérdeztem, és mind azt mondták, hogy a lehető leghamarabb műteni kell, mert hetek alatt képződhet áttét a nyirokcsomóban, onnan a tüdő a következő állomás, onnan pedig a temető.

Még szerettem volna megkérdezni egy csomó dolgot, de láttam, hogy fáradt, és egyébként is megjegyezte pár perccel korábban, hogy ötkor letelt a munkaideje, és szerencsésnek érezhettem magam, mert ha nincs protekcióm, akkor várnom kell a vizsgálatokra és a műtétre - a rák viszont nem várt volna.
Végtelenségig kiszipolyozott orvosokkal, ápolókkal találkoztam, akik versenyt futnak a sorssal, hogy megmentsék a betegeiket.

 

homonnay-gergo.jpg

 

Mert beteg van dögivel. Tessék egy reggelen elmenni az Országos Onkológiai Intézetbe, és megnézni, hány beteg vár a recepción, kezükben a leleteikkel. Tessék felmenni a laborhoz, ahol tömött sorban várnak vérvételre. Húsz és nyolcvan között minden korosztályból. Mint egy gyárban, futószalagon veszik az ápolónők a vért, mert annyi a beteg, és olyan kevés az ápoló. Itt a beteg lelkére nincs idő. A beteg ilyenkor zombi üzemmódba kapcsol, és mint egy gép megy arra, amerre mondják neki, és reméli, élve kerül ki a darálóból.

 

Nekem volt ismerősöm, így is előfordult, hogy négy órán át ültem a lépcsőn, mert nem volt elég szék a folyosón. Nekem volt ismerősöm, így be tudtak tenni egy MRI-vizsgálatra. Ha nem kaptam volna időpontot a műtét előtt, mehettem volna a magánrendelőbe MRI-t csináltatni 86 ezer forintért soron kívül.
Mehettem volna a magánrendelőbe onkológushoz is alkalmanként 20-30 ezer forintért.
Megnéztem: ez az ára. Az interneten elérhető mindenki számára.

 

Az egészségügy gyakorlatilag az elmúlt hét évben fizetős lett. Fővárosi kórházakban nyáron csak úgy tudtak szabadságokat kiadni, ha bezártak osztályokat, mert nincs se orvos se ápolószemélyzet. Az orvosoknak vagy magánpraxisuk van, vagy elmentek külföldre, vagy mint a Jahn Ferenc kórházból annyi ápoló ment el az IKEÁ-ba eladónak, hogy már beosztást sem tudtak csinálni.

 

Közben tegnapi hír, hogy Onkológiai Centrumot építünk. 60 millió euróért, ami 18,7 milliárd forint.
A János Kórházban meg nincs fűtés, éjjel hét fok van.
Az egyik mellrákos ismerősömnek a kezelőorvosa meg felmondott, mert megy Angliába.
Olyan gazdag ország vagyunk, hogy ölbe tett kézzel nézzük, ahogy kiürülnek a kórházak orvosi és nővérszobái. Olyan gazdag ország vagyunk, hogy Vietnamnak építünk kórházat.

 

A magyar beteg pedig dögöljön meg. Legalább nem kerül pénzbe az ellátórendszernek.
Orbán Viktornak azt kívánom, legyen boldog nagyapa, éljen soká, de szüljön Ráhel legközelebb állami kórházban, és ha ne adj Isten beteg lesz, üljön vizsgálatra várva ő is a hideg lépcsőn négy órát.
És legyen átkozott.

 

Mert ma Magyarországon emberek halnak meg, mert nincs orvos, mert nincs nővér, mert nincs MRI, mert nincs CT.
De stadion van, és kórház is lesz - Vietnamban.

Puszi, Gergő! (Forrás és fotó: Homonnay Gergő - Facebook)

 


loading...