Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe


Migránsok: inkább a gyors halál otthon, mint ezer halál útközben - írja a volt letenyei Adria piacos Babi El Ahmedi

2015.10.24

menekultek.jpg

 

Babi El Ahmedi és szír férje hónapokig önkéntesként vett részt a zákányi migráns-áradatban. A volt letenyei Adria piacos hölgy "Zákány, ahogy csak kevesen láthattuk! címmel fogalmazta meg gondolatait.

Zákány, ahogyan csak nagyon kevesen láthattuk !
Kedves Segítő Társaim, Ti, akik képesek voltatok otthon hagyni a meleg, kényelmes foteljeiteket, és sokszor szakadó esőben, vacogó foggal, visszanyelt-, vagy szabadjára engedett könnyekkel és indulatokkal, de töretlen lelkesedéssel éjjel-nappal, közel egy hónapon keresztül, embertelen körülmények között segítettetek ismeretlen, de sokak által elítélt, megbélyegzett és porig alázott menekültek útját szebbé tenni -
Hozzátok szeretnék szólni, Nektek szeretném megköszönni önfeláldozó munkátokat.
Eddig is voltak nehéz pillanataink, sehol nem volt túl egyszerű a helyzetünk, de Zákány, hát igen .....
Zákány felülmúlt mindent,túlszárnyalt minden eddig ismert és megtapasztalt elutasítást, kizárást és megvetést.
De álljunk meg egy pillanatra, miért is gyűlöltek minket ennyire, miért voltak velünk ilyen elutasítóak és ellenségesek a falu lakói ? Mivel bántottuk meg őket, mivel érdemeltük ki, ezt a hozzáállást ?
Miért lettünk mi, mi akik segíteni akartunk, az első számú közellenség a helyiek szemében ?
Nagyon egyszerű a válasz :
Mert nem voltunk hajlandóak beállni a menekülteket megvető, lenéző es gyűlölők sorába . Mert szerettünk volna egy kicsit segíteni rajtuk, mert megesett a szívünk a gyerekeken, a háború elől menekülő családokon.
Sok minden van, amit otthon, a fűtött szobában a tv előtt ülve, vagy a számítógépen gyűlölködő kommenteket írva, nem jól lát az ember.
Láttátok a rengeteg szemetet, a koszos vonatokat, de semmit nem láttatok az előzményekből, nem tudjátok, hogy mi történt valójában. Soha nem titkoltam, én leginkább a Szír családokon szerettem segíteni, azokon, akik valóban a háború miatt lettek kénytelenek menekülni. Nos, ezek az emberek nem koldusok, nem tanulatlanok, és főleg nem terroristák . Rengeteg orvos, sok Magyarországon végzett orvos, mérnök és rengeteg tanár volt közöttük. 1000-1500 euróért hozzak őket át az embercsempészek Törökországból - Görögországba, olyan lélekvesztőkön, amiken 16 ember helyére 40-50 embert préselnek, eldobáltatják velük a csomagjaikat, egy reklám szatyorral érkeznek meg "Európába"
Onnan Macedónia fele veszik az irányt, majd Szerbia következik. Itt vonatokra terelik őket, és Horvátországon keresztül érkeztek meg hozzánk. Láttunk gyerekeket, akiken a szerb rendőrök elnyomták a cigaretta csikket, stb stb stb . Horvátországban kb 6 órás vonatozás , gyakran zárt wc ajtókkal, mert így kevesebbet kell utánuk takarítani.
Zákány, zöldhatár ......
Mindenhol állig felfegyverzett katonák, rendőrök és a kerítés között egy kapu, amin ha beléptek, emberi méltóságuk utolsó morzsája is a sárba veszett. Agyagos, sáros fenyőfa ültetvény, dimbes-dombos terep, az emberek, gyerekek, terhes asszonyok, tolókocsiban ülő betegek , pár napos vagy hetes kisbabák esnek kelnek, csúszkálnak a sárban, .és hiába néznek esedezve, segítség helyett egy felharsanó gúnyos kacajt, esetleg siettető, kemény parancs szavakat kapnak. A sárban beragadt gyerek és felnőtt cipők, cumik, gyerek sapkák őrzik emléküket.
Asszonyok, Anyák !!!! Hát tényleg csak azt látjátok, hogy eldobálnak mindent ? Nem tudjatok megbocsátani nekik azt, hogy sáros ruháiktól, vizes takaróiktól az út szélen szabadultak meg ? Ezerszer kérdezték tőlünk, hogy hova tegyek a szemetet, de a konténer olyan messze volt, hogy ők odáig nem mehettek el. Ti mit vinnétek magatokkal? A korom sötétben a sárból kiszedett megtalált mezítlábas gyerekeiteket, vagy a saras pokrócot, hogy másnap ne kelljen a közmunkásoknak szemetet szedniük ? Kijöttetek egyszer is megnézni azt, hogy milyen módon kerülnek fel a vonatra ? Tudjatok azt, hogy 20 db wc-t hozatott Iványi Gábor , de csak nyolcat tehetett le, és azokat is csak ritkán engedték nekik használni . Hogy gyerekek és terhes nők sírva könyörögtek azért, hogy wc-re mehessenek ? Hogy napok óta nem tudtak a kisbabáknak egy üveg tápszert csinálni, mert egyik országban sem tudtak melegvízhez jutni? Hogy nem tudtak hol kezet mosni, miután kimásztak a sár tengerből ? Hogy 80 férőhelyes vonatokra, 120-135 esetenként 150 ember került, és nem minden gyerek volt beleszámolva. Hogy első időkben az éjszakai vonatokon nem volt felkapcsolva a világítás ? Hogy eleinte, ha a családok elszakadtak egymástól, akkor azt mondtak nekik, hogy majd Hegyeshalomnál találkoznak. Hogy férfiak sokasága zokogott tehetetlenségében, mert nem állhatott ki a sorból, hogy megvárja, vagy utolérje a másik sorban menetelő gyerekeit, és feleségét. Hogy a vonaton még ha ki is nyitottak nekik a wc-t, akkor sem mindig tudtak oda jutni a zsúfoltság miatt ? Kidobálták a szemetet ? Hova kellett volna tenniük ? Egymás hegyén-hátán voltak, és egyébként sincs sem kuka, sem pedig szemeteszsák .
Az volt a bűnünk, hogy próbáltunk segíteni ezeken az embereken, próbáltuk egy picivel könnyebbé, elviselhetőbbé tenni az útjukat.
Nagyon nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehettem ennek a dolognak, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerhettem meg, mint Ti vagytok ! Nagyon szeretnem mindenkinek egyesével megköszönni a munkáját, de tudjatok, hogy nagyon bajba voltam a nevekkel, ezert is volt minden nemet fiú Jürgen, lány Jurgenica, osztrákok, hollandok Hans névre hallgattak, angolok Jhonik voltak, és majdnem minden lány "bébi" névre hallgatott.
Bárki bármit mond rólatok, rólunk , igen is nagyszerű és jó lelkű emberek vagytok, segítőkészek és önfeláldozóak, igazi szív-lélek nők, férfiak ! Az Isten áldjon meg mindnyájatokat, remélem, hamarosan újból találkozunk .
Kedves Zákányiak ! Igen is volt közöttetek néhány segítőkész es jo lelkű ember, akik még nekünk is segítettek amiben tudtak, nem írom ki a nevüket, mert nem szeretnék nekik kellemetlenséget okozni, de ha elolvassák ezt a posztot, tudni fogjak, hogy róluk van szó . Köszönjük !
Kedves Segítők ! Kérlek Benneteket, jelöljétek meg azokat az embereket akik velünk voltak, vagy a képen, vagy pedig kommentben . Szeretnem mindenkinek megköszönni a részvételt és a munkáját, az adományokról nem is beszélve .
Végezetül annyit, hogy ha szólhatnék a menekültekhez az előtt, mielőtt elindulnak, akkor a következőt mondanám :
Ne induljatok el ! Ha otthon maradtok, akkor egy bomba, vagy egy golyó egyetlen pillanat alatt, méltósággal végez veletek ! De ha elindultok, akkor készüljetek fel arra, hogy porig alázva, emberi méltóságotoktól megfosztva, lélekben ezer halált haltok útközben, 2015-ben, valahol Európában  Köszönöm!

 


loading...